Hihetetlen népszerűségről tesz bizonyosságot Paul Fusco fotó sorozata. Ritka az olyan közéleti személyiség, akiért kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül ilyen sokan rajongni tudnak, főleg ha politikusról van szó.
Robert F. Kennedy utolsó útját megörökítő képsorozat főszereplője az egységes amerikai társadalom. Pedig az amerikai társadalmat mindennek lehetett nevezni az 1970-es években, de hogy egységesnek nem, az biztos. Mégis, mintha egy homogén tömeget látnánk, aminek közös a fájdalma. Egy közös cél motiválja őket, hogy utoljára tiszteletüket tegyék Bobby Kennedynek.
Robert Francis Kennedy, RFK, vagy Bobby, ahogy a nép szólította, 1968. június 5-én merénylett áldozata lett. Az elnökjelölt Kennedy egy nappal azután, hogy megnyerte a kaliforniai elöljárói választásokat, Los Angelesben, az Ambassador Hotelben tartott beszédet, majd a hotel konyhájából kilépve lövést kapott. Halála mélyen megrendítette Amerikát.
RFK nagy népszerűségnek örvendett az amerikai társadalom peremén élő, elszegényedett, kiszolgáltatott családok körében. Az emberek bíztak benne, azt akarták, hogy ő legyen az elnök, de nem csak azért mert, elnöksége megváltást jelentett volna számukra, egyszerűen szerették. Mert úgy érezték, hogy törődött velük, beszédében nem győzte hangsúlyozni, hogy meg kell szüntetni az osztályok közti óriási különbségeket.
Paul Fusco amerikai fotóriporter örökítette meg RFK utolsó útját, New York és Washington D.C. között. A koporsót szállító vonat végigzakatolt az északi parton. A vonat útját a gyászoló nép kísérte végig, tömegek álltak a sínek mentén, hogy tiszteletüket tegyék, és örök búcsút vegyenek Bobby Kenedytől.
Fusco több mint ezer képet készített a gyászoló tömegről. Megörökített fiatalokat, időseket, fáról csüngő gyerekeket, katonasorban álló családot, tisztelgő fiúkat és lányokat, akik a sínek mentén álltak és várták a vonatot, hogy utoljára elköszönhessenek Robert Kennedytől.
Forrás: https://www.magnumphotos.com/
RFK Funeral Train. USA. 1968.